*Másnap*

 

 

8 órakkor keltem fel mivel valaki hivott ismeretlen számon de nem vettem fel. A nappaliban ültem és gépeztem amikor az emailjeimet néztem akkor megakadt a szemem egy levelen. Megnyitottam és a fotózásról  szólt.

 

Tisztelt Susan Morgan!

Szeretnél profi fotós lenni vagy énekes? A mi iskolánkba elérheted az álmodat. Akár mindkettő lehetsz csak annyi a dolgod, hogy jelentkezel ezen a webhelyen: www.legyelteisprofi.com, Képezd ki te is magadat az iskolánkba. Kedvesek a diákok és a tanárok is. Érdemes megpróbálni.

 

-De jó is lenne. Megkéne próbálni. De mi van ha nem ebben a városban van? Nem akarok innen elmenni Andy nélkül.-gondoltam magamba. Pár perc múlva Andy jött le felöltözve és álmos fejjel.

-Jóreggelt kicsim.-puszilt meg majd ment a konyhába. 

-Jóreggelt.-mentem utána én is.

-Korán felkeltél.-mondta miközben elkezdett kávézni.

-Nem tudtam aludni.-ültem le az egyik székre.

-Nagyon olvastál valamit a gépen.-ült le mellém.

-Oh csak egy emailt olvastam.

-Milyen emailt?-nézett a szemembe. Kimentem a nappaliba majd elvettem a gépet az asztalról utána vissza mentem Andy mellé és leültem majd meg mutattam neki a levelet. Elolvasta majd rám nézett.

-Megakarod próbálni?-kérdezte tőlem komolyan.

-Nem tudom. Szeretnék menni ebbe az iskolába de ha másik városba van akkor nem megyek.-mondtam sóhajtva.

-És miért nem mennél akkor?-kérdezte tőlem majd felállt és a mosogatóhoz ment majd elmosta a bögréjét.

-Azért mert nem akarlak itt hagyni titeket. Főleg téged.-fordultam felé. Hozzám jött majd megállt előttem és megcsókolt.

-Írj nekik és kérdezd meg.-mosolygott rám édesen.

-Komolyan?-kérdeztem tőle meglepődve.

-Persze.-mosolygott tovább.

-Itt maradsz velem? Vagy menned kell valahova?

-Itt leszek.-puszilt homlokon majd leült mellém. Válaszoltam az emailre majd vártunk, hogy vissza írjanak. Pár perc múlva írtak is.

-De szuper.-mondtam mosolyogva.

-Na látod nem kell elmenned és itt hagynod engem.-vigyorgott édesen.

-De akkor sem tudom, hogy mit csináljak.-álltam fel sóhajtva majd kimentem a nappaliba és leültem a gépet pedig leraktam az asztalra. Andy is kijött majd leült mellém szorosan és magához ölelt én pedig hozzá bújtam.

-Kicsim próbáld meg. Lehet, hogy még tetszeni is fog neked. Én melletted vagyok mindenben és támogatlak téged. Remélem ezt tudod.

-Igen tudom Andy. De annyira hiányoznál nekem.

-Baba nincs messze tőlünk az iskola. És nem elköltözöl.

-Igazad van.-válaszoltam sóhajtva.

-Na akkor próbáld meg.-biztatott cukin. Írtam nekik, hogy megpróbálom és szeretnék jelentkezni.

 

*2 hét múlva*

 

Az első napom a suliban. A többiek amint megtudták ugyanúgy támogattak és biztattak mint Andy. Az ő segítségükkel megvettem mindent és a fényképezőmet is elhoztam. Az igazgatói iroda előtt álltam majd félve de bekopogtam.

-Szabad.-mondta egy férfi hang amire én bementem majd megálltam az asztala előtt.

-Áh Miss Susan. Örülök, hogy eljött. Foglaljon helyett.-mosolygott rám majd leültem vele szemben. Megbeszéltük a részleteket majd ide adta az órarendemet és egy kis térképet az iskoláról. Behívta az osztályfőnökömet is aki szintén egy férfi volt majd vele együtt mentem el a teremhez. Kinyitotta az ajtót majd előre engedett.

-Jónapot mindenkinek.-köszönt az osztálynak akik ültek.

-Jónapot Mr. Carlos.-köszöntek kórusban.

-Szeretném nektek bemutatni az új osztálytársatokat Susan Morgant. Susan kérlek mutatkozz be.-nézett rám. Én egy pár szóval leírtam magam de azt nem említettem, hogy a híres Black Veil Brides banda frontemberének vagyok a menyasszonya meg, hogy velük lakom és ismerem őket. Majd leültem teljesen hátra.

-Te nem a híres Andy Biersack barátnője vagy?-támadtak le a szünetben a folyosón egy pár lány.

-Öhm miről beszélsz te?-próbáltam eltitkolni.

-Ne add a hülyét.-mondta egy barna hajú csaj.

-Öhm és ha én vagyok a barátnője akkor is mi van?

-Tudnál szerezni nekünk VIP jegyet?-kérdezte egy szőke.

-Nem fogok nektek kérni jegyet. Nem használom ki azt a személyt akit szeretek és a többiektől sem fogok kérni szóval már felejtsétek el ezt.-álltam fel majd mentem az utolsó órámra. Nagy nehezen tudtam figyelni mivel minden lány és fiú osztálytársam küldözgettek nekem levelet. Majd végre kicsengettek. Sóhajtva felálltam majd a cuccaimmal együtt elindultam ki a suliból. A kapukon kiérve megláttam azt az ismerős nagy fekete kocsit és benne a szerelmemmel. Nagyot dobbant a szívem amikor rám mosolygot majd lassan elindultam felé.

-Susan! Susan!-kezdtek el utánam rohanni a lányok. Sóhajtva megálltam majd feléjük fordultam.

-Mit akartok?-kérdeztem tőlük nem túl boldogan.

-Ugye Andy jött érted? Vagy Ashley? Esetleg valamelyik fiú?-kérdezgettek amit már kezdtem unni.

-Lányok nem unjátok még? Mert nekem kezd ebből nagyon elegem lenni. Jó lenne ha befejeznétek ezt és békén hagynátok engem ezzel. És nehogy azt higgyétek, hogy miattatok kifogom használni srácok, mert nem. Túl fontosak nekem ahhoz, hogy ezt tegyem velük. Szóval szálljatok le végre rólam.-mondtam kicsit idegesen majd újra elindultam a kocsi fele.

-Uramisten ott van Andy Biersack.-ordította el magát az egyik lány amikor már a kocsi ajtaját nyitottam ki, hogy beüljek.

-Hurrá.-mondtam unottan majd beültem és bezártam az ajtót.

-Szia kicsim.-köszönt nekem mosolyogva majd megcsókolt.

-Szia szerelmem.-mosolyogtam rá én is. Andy beindította a kocsit majd lassan elindultunk. De nem jutottunk messze mivel a lányok elállták az utunkat.

-Andy csinálj velem közös képet.-kiabálták a lányok.

-Istenem.-mondtam sóhajtva.

-Nyugodj meg kicsim.-rakta a kezét a combomra majd elkezdte simogatni. Nagy nehezen eltudtunk menni a sulitól majd kis kocsikázás után egy épület előtt álltunk meg.

-Hol vagyunk?-kérdeztem tőle mikor a kocsi mellett álltunk meg.

-Majd meglátod.-mosolygott rám majd összekulcsolta a kezünket és bementünk az épületbe. Beérve egy kis helységbe megláttam a többieket és néhány ismeretlen embert. Hozzájuk mentünk majd elkezdtünk beszélgetni.

-Gyertek üljünk le a falhoz.-mondta CC majd a falhoz ültünk. Pár dalt énekelt el majd végre haza mentünk.

 

*EMILY SZEMSZÖGE*

 

Jake azt mondta, hogy van számomra egy meglepetése de ahhoz el kell mennünk. Izgatott voltam nagyon.

-Jake hol vagyunk?-kérdeztem tőle amikor egy sziklás helynél álltunk meg. Gyönyörű hely volt.

-Nyugodj meg édesem. Meglepetés lesz.-mondta mosolyogva majd kiszálltunk és egy kis asztalkához mentünk.

-Gyönyörű ez a hely.-mondtam mosolyogva amikor jobban szétnéztem. Mire vissza fordultam Jake fele addigra ő a földön térdelt. Furcsán néztem rá de ő csak vigyorgott.

-Jake.-emeltem a szabad kezemet a számhoz.

-Emily nem vagyok ebbe jó azt tudom. De viszont azt is tudom, hogy imádlak téged és azért jöttünk most ide, hogy fel tegyem a nagy kérdést neked. Szóval Emily Steinfeld leszel a feleségem?-tette fel a nagy kérdést. A szemeimből elkezdtek hullani az öröm könnyek.

-IGEN.-mondtam ki boldogan majd megcsókoltam mire ő felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd felállt és megöleltük egymást.

-Szeretlek.-suttogta a nyakamba Jake.

-Én is nagyon szeretlek téged.-csókoltam meg. Csináltunk egy képet majd még egy kicsit maradtunk utána haza mentünk. Én közben kiposztoltam Jake engedélyével a képet facebookra.

 

 

 *SUSAN SZEMSZÖGE*

 

Andy dalt írt az ágyon ülve én pedig mellette voltam és olvastam vagyis tanultam amit kellett. Valahogy nem tudtam megjegyezni az anyagot ami idegesített is. Mérgesem dobtam el a könyvet majd temettem a kezeim közé az arcomat.

-Mi a baj?-kérdezte tőlem Andy amikor magához ölelt.

-Nem tudom megjegyezni az anyagot-mondtam sóhajtva.

-Nyugodj meg. Csak pihenésre van szükséged.-puszilt meg.

-De nem pihenhetek. Meg kell tanulnom.-mondtam majd a kezembe vettem a könyvet remegve a fáradtságtól.

-Nem kicsim nem fogsz tanulni.-vette ki a kezemből majd elrakta.

-De Andy...-kezdtem bele de nem hagyta, hogy végig mondjam.

-Semmi de. Megyek engedek vizet, megfürdünk és utána alszunk.-mondta Andy majd ment vizet engedni. Hamar megfürödtünk majd lefeküdtünk és össze bújva aludtunk el.

 

*Másnap*

 

Reggel korán fent voltam mivel nem éreztem jól magam és nem tudtam aludni. De vettem be gyógyszert és később jobban lettem. Mivel a többiek még aludtak ezért nem hangoskodtam hanem leültem és elkezdtem leírni egy dalt amibe nagyon bele merültem és észre sem vettem, hogy Andy leült mellém felöltözve.

-Jóreggelt baba.-ölelt magához majd megcsókolt.

-Jóreggelt.-bújtam hozzá szorosan.

-Mikor keltél fel?

-Hát fél7 fele.

-Jó korán.-simogatta a vállamat.

-Nem tudtam aludni.-néztem a szemeibe.

-És ez mi?-kérdezte tőlem majd a lapra nézett.

-Ez semmi.-hajtottam össze a lapot min kész volt egy dal.

-Na mutasd csak.-mosolygott rám majd felém nyújtotta a kezét.

-Hát jó.-sóhajtottam fel majd vissza kihajtottam és a kezébe adtam.

-Susan hát ez nagyon jó.-csókolt meg vigyorogva.

-Komolyan?

-Igen. Nagyon tetszik kicsim.

-Örülök neki.-mondtam mosolyogva.

-És duett vagy egyedi ez a dal?

-Nem tudom. Énekelni sem tudok.

-Na ezt nem hiszem el.

-Pedig igaz.

-A koncertünkön is bebizonyítottad, hogy gyönyörű hangod van. Olyan gyönyörű a hangod amilyen te is vagy.

-Imádlak Andy.-mondtam mosolyogva majd megcsókoltam.

-Azért ne itt gyerekek.-mondta Ashley amire mi felkuncogtunk.

-Van valami reggeli?-kérdezte CC.

-Nincs de csinálok. Mit szeretnétek reggelizni?-mentem be a konyhába a srácok után.

-Tojást meg szalonnát.-válaszolták egyszerre. Megcsináltam a reggelit majd leültünk tévézni. Nagyon gondolkoztam a dalon, hogy Andyvel kéne énekelni.

-Srácok. Segítettek nekem valamiben?-kérdeztem a fiúkat.

-Igen.-mosolyogtak rám.

-Van egy dal amit én írtam és szeretném ha megnéznétek ti is.-mondtam a srácoknak majd odaadtam nekik a lapot és végig olvasták.

-Csajos ez nagyon jó dal.-mondták mosolyogva.

-És tudjuk is, hogy milyen zene kell hozzá.-mondta Jake.

-Menjünk a próba terembe.-mondta Jinxx.

-Siessünk.-mondta Ashley. A fiúk felálltak majd mi is és mentünk is a próbateremhez. Hamar megérkeztünk és ahogy beértünk a terembe, a srácok egyből elfoglalták a hangszereiket majd elkezdtek zenélni.

-Gyere.-kulcsolta össze Andy a kezünket majd a srácokhoz mentünk és megálltunk a mikrofonnál. Pár perc múlva befejezték.

-Szerintünk ez lenne hozzá jó.-néztek ránk mosolyogva.

-Ez tetszik.-mondtam boldogan.

-Nekem is tetszik.-puszilt meg Andy mosolyogva.

-Akkor próbáljuk ki úgy, hogy énekelsz.-mondta CC. 

-Öhm jól van.-mondtam félve. Andy egy mikrofont adott a kezembe mosolyogva.

-Ügyes leszel.-mondta mosolyogva. A fiúk elkezdtek zenélni én pedig vártam egy kicsit és félve bár de elkezdtem énekelni. Jól bele jöttem és a végén meglepődtem mivel Andy is énekelt velem de nem zavart hanem inkább boldog voltam, hogy vele énekelhetek. A dal alatt vissza emlékeztem minden jó dologra. Arra amikor megismerkedtünk a srácokkal és amikor Andy mindenkinek a barátnőjeként mutatott be és amikor megkérte a kezemet. Mindegyikre mosolyogva emlékeztem vissza.

(Indísd el a zenét)

 

 A szám végén csak néztem a szemeibe és ő is ugyan ezt tette. Nem tudtam elszakadni a tekintetétől de nem is akartam.

-Gyönyörű vagy.-mondta mosolyogva majd közel hajolt hozzám és megcsókolt amit én viszonoztam is.

-Awh de romantikus.-mondták a srácok. Mi boldogan váltunk el egymástól majd én hozzá bújtam.

-Éhes vagyok.-mondta CC nyavajogva.

-Menjünk és üljünk be valahova.-mondta Andy mosolyogva.

-Jó ötlet.-mondták egyszerre majd elindultunk. Beültünk egy kávézóba majd rendeltünk pizzát meg hozzá italt és beszélgetés közben elfogyasztottuk.

 -Köszönöm, hogy segítettetek.-köszöntem meg mosolyogva a srácoknak.

-Ugyan csajos. Ez alap.-mondták vigyorogva.

-Susan. Van még 2 meglepetésem.-fogta meg a kezemet a szerelmem.

-És micsoda?-kíváncsiskodtam.

-Majd meglátod.-kacsintott rám.

-Induljunk lassan. Kezd nagyon sok rajongó itt lenni.-mondta Ashley. Kinéztünk az ablakon és tényleg kezdtek o da gyűlni. Kifizettük a rendelésünket majd lassan elindultunk ki. Andy szorosan fogta a kezemet és a srácok is körém gyűltek. Nagy nehezen de kijutottunk de még akkor sem mehettünk el mert csináltak velük képet meg adtak nekik autogrammot én pedig addig oldalt álltam és vártam őket. Kezdtem egy kicsit unatkozni így lassan elindultam egy kirakat fele ahol gyönyörű ruhák voltak kiállítva. Pár perc múlva valaki megölelt hátulról.

-Mehetünk?-kérdezte Andy majd a nyakhajlatomba puszilt.

-Igen.-válaszoltam mosolyogva majd elindultunk és újra összekulcsolta a kezünket. Hamar haza értünk majd a srácok felmentek a szobájukba a barátnőikhez. Mi is felmentünk és az ágyon volt pár dolog.

-Andy ez mi?-kérdeztem tőle meglepődve.

-Ajándék neked.-ölelt meg újból hátulról.

-De miért kapom?

-Mert megérdemled és mert imádlak. Plusz Valentin nap van.

-Én is imádlak. És neked is van ajándékod.-fordultam meg az ölelésében majd a nyakánál összekulcsoltam a kezemet. Boldogságot láttam a szemében és szeretetet.

-És mi az?-kérdezte vigyorogva.

-Gyere velem és odaadom.-mondtam én is boldogan. A szekrényhez mentünk majd kivettem az ajándékát amit jól becsomagoltam majd a kezébe adtam. Leült a földre mint egy kis gyerek majd kibontotta. Egy albumot kapott amikbe a képeink voltak.

-Susan. Ez......csodálatos.-nézett rám majd magához ölelt szorosan.

-Tetszik?-kérdeztem tőle.

-Persze, hogy tetszik. Ennél csodálatosabb ajándékot nem is kaphattam volna. Benne van minden pillanat amik számomra fontosak. Köszönöm.-csókolt meg boldogan.

-Örülök, hogy tetszik Andy.-mondtam mosolyogva. Egész nap a szobában voltunk mivel csak ketten voltunk itthon. Egymáshoz bújva néztünk filmeket. De az est hamar leszállt és megint tanulnom kellett. Már lassan 2 órája tanulok és még mindig alig tudok valamit belőle. Andy lent volt és csinált valami kaját. A többiek is haza értek és ők is lent voltak. A csajok bejöttek hozzám majd leültek körém.

-Mi a baj?-kérdezte Lizy mivel látták rajtam, hogy ideges vagyok.

-Nem tudom megtanulni. Itt ülök lassan 3 órája és nem ragad meg.-mondtam majd idegembe becsaptam a könyvet.

-Susan ne idegeskedj emiatt. Meg tudod te tanulni csak pihenned kell.-mondta Abby.

-Dehogy tudom. Más 1 óra alatt megtudja tanulni. Én meg 3 óra alatt nem tudom. Hülye vagyok én ehhez. Nem tudom megvalósítani az álmomat mert nem tudok egy egyszerű anyagot megtanulni.-mondtam pityeregve.

-Susan ne mondj ilyet.-mondta Emily.

-De ha ez az igazság.-mondtam majd az ablakhoz mentem. Az ajtón Andy lépett be. Látta rajtam, hogy valami nem stimmel ezért hozzám jött. A lányok felálltak és lementek a párjukhoz.

-Mi a baj?-kérdezte tőlem amikor a két kezét a derekamra tette.

-Hülye vagyok csak az.-mondtam sírva.

-Miért lennél az?-kérdezte és magához ölelt.

-Mert nem tudom megtanulni.-bújtam hozzá szorosan.

-Attól még nem vagy hülye. Sokat tanulsz és azért nem megy. Ne aggódj kicsim nem vagy hülye. Igenis okos nő vagy. Jó lesz az csak pihenj egy kicsit.-simogatta a hátamat nyugtatásképpen.

-Rendben.-mondtam szipogva. Viszonylag hamar megnyugodtam. 

-Nézz rám.-mondta Andy. Rá néztem ő pedig megcsókolt. Szenvedélyesen amivel felkeltette bennem azt az ismerős érzést. Lecsúszott a keze a fenekemre és meg is markolta amire én a csókunkba nyögtem, ő pedig elmosolyodott. Az én kezem is lecsúszott egy bizonyos pontra és megmarkoltam.

-Akarod?-kérdezte a nyakam csókolgatása közben.

-Ig-igen.-mondtam ki nehezen.

-Akkor várj.-vált el tőlem majd az ajtóhoz ment és bezárta kulccsal majd vissza jött hozzám és újra az ajkaimra tapadt de most vadabb volt ami tetszett. Pont lekerült rólunk minden ruha amikor megcsörrent Andy telefonja. Nem foglalkozott vele csak lenémította majd folytatta a tetteit és megtörtént.

 

*Másnap*

 

-Jóreggelt osztály.-jött be az osztályfőnök és kezdődött a tanítás.

-Remélem mindenki tanult mára.-mondta az oszi.

-Mikor lesz dolgozat?-kérdezte az egyik osztálytársam.

-Utolsó órán.-válaszolta a tanár. Még előtte át tudom nézni szerencsére. Egész nap az anyagot tanultam csak hosszú szünetben telefonáltam Andy-vel, de sajnos akkor sem tudtam nyugodtan beszélgetni vele mivel a lányok körülöttem voltak és kiabáltak.

-Ringyó.-mondta az iskola legjobb csaja nekem amikor elment mellettem. Nagyon rosszul esett de nem mutattam ki mert nem akartam, hogy tudjanak róla. Végre a tanár is bejött és megírtuk a dolgozatott.

-Aki készen van az akkor mehet haza.-mondta. Én gyorsan megírtam de mégis odafigyeltem, hogy jót írjak. Összepakoltam a cuccomat majd a táskámmal és a dolgozattal együtt a tanárhoz mentem majd leraktam az asztalára és kimentem a suli elé. Andy még nem volt itt. Legugoltam majd elkezdtem zokogni. Pár perc múlva lassan elindultam haza amikor útközben Andy felvett.

-Kicsim te sírtál?-kérdezte tőlem amikor beültem a kocsiba.

-Nem.-kötöttem be magamat szipogva.

-Látom.-mondta sóhajtva.

-Komolyan.-próbáltam meggyőző lenni. Nem firtatta tovább de tudom, hogy úgy is el kellesz neki mondanom. Haza érve felmentem a szobába majd ledobtam a táskámat és leültem az ágyra majd útnak engedtem a könnyeimet. Bejött Abby és Emily majd leültek hozzám.

-Mi a baj?-kérdezték tőlem.

-Semmi. Nem akarok róla beszélni.-mondtam a csajoknak.

-Bántanak téged a suliba?-kérdezte Emily.

-Mondhatni igen.-sóhajtottam fel.

-Mond el.-mondta Abby. Elmondtam nekik, hogy az iskola csaja piszkál engem folyamatosan és a kis csapata is bánt.

-Miért nem mondod el Andynek?-kérdezte Abby.

-Nem akarom terhelni. És azt se akarom, hogy gyengének lásson.-válaszoltam a kérdésére.

-De ha nem mondod el neki az ilyeneket akkor nem tudd megvédeni. Hívd fel ide és mond el.-mondta Emily.

-Igazatok van. Fel külditek?-néztem rájuk.

-Persze.-válaszolták. Kimentek majd pár perc múlva Andy jött be. Leült mellém és csak nézett.

-Elmondod?-kérdezte Andy és megfogta a kezemet.

-Igen elmondom.-mondtam sóhajtva majd bele kezdtem. Mindent elmondtam neki és ő türelmesen végig hallgatott.

-Kicsim miért nem mondtad el egyből?

-Mert nem akarlak a gondjaimma2l terhelni. Te is tudod. Mivel szeretlek annyira, hogy nem akarok mindig nyavajogni.-néztem végig a szemébe. Közel hajolt hozzám majd megcsókolt utána ő is a szemembe nézett.

-Nagyon szeretlek ezt te is tudod. És éppen ezért szeretném, hogy elmondj mindent nekem ami bánt. Nem szeretném ha titkolóznánk egymás előtt és egyáltalán nem nyavajogsz és nem terhelsz a gondjaiddal. Rendben?-döntötte a homlokát az enyémnek és úgy nézett a szemembe.

-Rendben.-mosolyogtam rá. Letörölte a kigördült könnycseppeket majd újra az ajkaimra tapadt.

-Meg fogjuk ezt is oldani.-nézett végig a szemembe.

-Már ha meglehet.-mondtam szipogva.

-Mindent meg lehet. Csak akarni kell.-puszilt meg.

-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.-öleltem meg a nyakánál fogva.

-Kicsim ez csak természetes. Mindig is itt leszek neked.-viszonozta az ölelésemet.

-Köszönöm.-pusziltam meg mosolyogva. Este lett és mindenki már aludt. Mi is az ágyunkba feküdtünk

 

*MÁSNAP*

 

Már az iskolában voltam. Andy hozott el mint mindig. Az iskola csaja szokás szerint piszkált.

-Mi van kis ribike? Látom nem is szereted Andyt.-támaszkodott meg a padomnál.

-Mi bajod van? Miért ne szeretném?-kérdeztem tőle értetlenül.

-Nézd csak.-mutatott egy képet amin egy másik sráccal voltam összeszerkesztve. Tudtam, hogy hol készült az a kép de azon Andyvel voltam.

-Ez meg van szerkesztve.-mondtam mérgesen.

-Nincs. Csak Andy meg ne kapja ezt a képet. Nem lenne jó ha szakítana veled.-mondta gúnyosan.

-Nem olyan hülye, hogy át verd.-kezdtem ideges lenni.

-Na azt majd meglátjuk.-mondta majd megnyomott valamit a telefonján. Tudtam, hogy elküldte neki azt a képet.

-Chelsey ez nem volt szép tőled.-mondta az egyik kedves csaj.

-Te csak ne szólj bele.-rivalt rá a lányra.

-Chelsey fejezd már be ezt a hülye viselkedésedet.-most egy srác szólt rá aki Jason volt.

-Mi van veletek? Nem élvezitek ezt?-kérdezte mindenkitől. Én a padnál álltam és sírtam.

-ELÉG!-kiáltottam el magamat. Mindenki felém kapta a tekintetét.

-Na te meg pláne hallgass el.-szólt rám Chelsey.

-Miért ki vagy te?  Azt hiszed, hogy ez olyan menő amit te csinálsz? Hát már pedig nem az mert ez  gyerekes viselkedés. Tönkre teszed másoknak a kapcsolatát csak azért mert neked nincs senkid és ha már te nem lehetsz boldog akkor a másik se legyen. Már pedig én boldog vagyok és mindig is leszek. Andy engem szeret bazdmeg. Bassza meg megkérte a kezemet. Érted te ezt a szót? Jah nem mert pulya vagy még. Azt jelenti, hogy a menyasszonya vagyok. Amúgy meg rohadtul megértem, hogy nincs egy pasid sem. Ha én fiú lennék akkor nekem se kellenél. Ilyen viselkedéssel? Még csak azt kéne. Jah és nem fogom irigyelni azt a srácot ha esetleg veled lesz. És jó lenne ha befejeznéd már ezt a gyerekes viselkedést és békén hagynál mindenkit. Ezt az élet úgy is vissza fogja adni és meg is fogod érdemelni. Mindenkinek joga van boldognak lenni. És én az vagyok, és Andy csak az ENYÉM. Szóval kopj le rólam is meg róla.....meg mindenkiről.-osztottam ki Chelseyt. A tanár már rég bent volt de egy szót sem szólt.

-Mindenki üljön le a helyére.-mondta majd az osztály a saját helyére ült. Chelsey egy szó nélkül ment el.

-Nos Susannek igaza van. Mindenki lehet boldog. És Chelsey igenis befejezhetnéd ezt.-adott nekem igazat. Én a sírást még mindig nem tudtam befejezni

-Nyugi. Andy szeret téged.-suttogta Margaret. Rá mosolyogtam de még mindig sírtam. Pár perc múlva valaki kopogott.

-Szabad.-mondta a tanár. Kinyílt az ajtó majd az igazgató lépett be. Lehajtottam a fejemet és csak sírtam meg a füzetembe irkáltam.

-Jónapot osztály.-köszönt nekünk. Én meg se szólaltam hanem csak a füzetemet néztem.

-Sziasztok.-hallottam meg egy ismerős hangot. Felnéztem és  a srácok voltak azok.

-Be szeretném nektek mutatni a Black Veil Brides bandát. Kérlek meséljetek magatokról valamit. Hogyan alakult meg a banda?-a srácok leültek a tábla elé kikészített székekre. Elkezdtek mesélni a bandáról ami elég hosszú idő volt de nem érdekelt.

-Hát ez nagyon jól hangzik. És most osztály tehettek fel nekik kérdéseket.-nézett az osztályra a tanár és az igazgató. Én felálltam majd kimentem a folyosóra, hogy egy kicsit megnyugodjak.

-Susan mi a baj?-jött ki hozzám az igazgató. Én elmondtam neki mindent már csak azért is.

-Ezt majd elintézem mert tényleg nem szép, hogy ezt csinálja. De te meg nyugodj meg.-mondta kedvesen nekem.

-Rendben.-mondtam egy nagy sóhajtás közben.

-Gyere menjünk vissza.-mondta mosolyogva. Bólintottam egyet majd vissza mentünk. A srácok végig engem figyeltek addig amíg le nem ültem. Chelsey jelentkezett, Andy pedig rá mutatott, hogy fel teheti a kérdését.

-Van barátnőtök?-tette fel vigyorogva a kérdését. Andy rám nézett.

-Igen Chelsey van barátnőjük képzeld el.-mondtam gúnyosan.

-Nem téged kérdeztelek. Te nem tartozol közéjük.-nézett rám szúrós tekintettel.

-De te sem.-feleseltem vissza neki. Megint kezdett felidegesíteni és tudtam, hogy ez a célja.

-A kérdésre visszatérve. Igen van barátnőnk és valamelyikőnknek menyasszonya van. A kis hölgy jól mondta.-válaszolta Andy majd rám kacsintott.

-És valamelyik nem akarja elhagyni a barátnőjét?-tette fel a kérdését.

-Chelsey most fejezd be.-szólt rá az igazgató.

-Pulya.-mondtam ki kicsit hangosan amit mindenki hallott és elkezdtek kuncogni csak Chelsey nem.

-Jól van a srácok adnak nekünk egy kis koncertet kint az aulában. Szóval mindenkit megkérnék arra, hogy az aulába gyülekezzetek.-mondta nekünk a tanár. Felálltunk majd elindultunk.

-Miss Morgan maga maradjon kérem.-szólt nekem Ashley. Én megálltam és Chelsey pedig megtudott volna ölni a nézésével de viszont én is őt. Direkt nekem jött amit én nem néztem jó szemmel de nem csináltam semmit sem. Kiment az osztály és a teremben csak a tanár, az igazgató, a srácok és én voltunk. Andy felállt majd hozzám jött. Szorosan megöleltük egymást és belőlem megint előtört a sírás.

-Mi a baj?-kérdezte amikor elengedtük egymást. Nekik is mindent elmondtam.

-Igen megkaptam azt a képet. De egy percig sem gondolkoztam azon, hogy kivel csalsz meg mivel szeretlek nagyon és bízom is benned. Ha nem bíznék benned akkor most nem lennél a menyasszonyom. Szóval küldhetnek akármilyen képet én akkor sem fogom azokat elhinni.-nézett végig a szemembe.

-Imádlak.-csókoltam meg.

-Én is téged.-mondta mosolyogva a csókunk után. Összekulcsolta a kezünket majd elindultunk az aulába. Tele volt diákkal. Egy kis színpad volt a falnál, hogy mindenki láthassa őket. A hangszerek fent voltak és a srácok elfoglalták a helyüket én pedig a színpad előtt álltam meg közel a lépcsőhöz. Elkezdődött a kis koncertjük amit mindenki várt. Végig Chelseyt néztem mert láttam, hogy készül valamire.  A koncert nagyon jó volt de a vége nem. Lejöttek a fiúk és Chelsey egyből Andy nyakába ugrott majd megcsókolta. Teljesen lefagytam majd elkezdtem zokogni. Andy eltolta magától és nagyon dühösen nézett a lányra.

-Te mégis mi a fenét képzelsz magadról? Én már foglalt vagyok és nem    akarok veled foglalkozni vedd tudomásul.-mondta mérgesen majd rám nézett és látta, hogy zokogok majd vissza nézett a lányra.

-Tessék ezt jól megcsináltad. Keress magadnak valaki mást.-ordított rá majd hozzám jött és magához ölelt.

-Nyugodj meg kicsim én téged szeretlek.-simogatta a hátamat.

-Chelsey ezt mégis, hogy képzelted? Ezért egy igazgatói figyelmeztetést kapsz.-jött hozzánk az igazgató.

-De igazgató úr...-kezdett el magyarázkodni.

-Semmi de és a szüleidet is behivattom még ma.-mondta mérgesen majd hozzánk jött.

-Elnézést kérek tőletek. Nem tudom, hogy mi ütött ebbe a lányba de megígérem, hogy több ilyen nem fog előfordulni.-mondta kedvesen nekünk.

-Én tudom, hogy mi van vele. Irigy mert nekem van valakim és mert nem azért szeretem Andyt meg a srácokat mert híresek meg, hogy sok a pénzük. Chelsey meg csak a hírnévre hajt és a pénzre. És ne merd letagadni mert te mondtad nekem amikor ketten voltunk. Bocsánat ha azt mondták neked, hogy nem kellesz nekik de ez van basszus el kell fogadni és nem tönkre kell tenni a másik kapcsolatát. Csak azért mert téged elutasítottak. Engem is sokan utasítottak már el és még sem tettem tönkre senkinek sem a kapcsolatát és most boldog vagyok, hogy valaki harcolt értem mert akart engem és én is őt és most tessék itt tartok. Menyasszony vagyok és egy olyan férfi a vőlegényem akit mindennél jobban szeretek és teszek róla, hogy boldog legyen velem és ez fordítva is így van. És a srácokat is imádom mert mellettem vannak..bocsánat mellettünk vannak. Te meg irigykedsz mert nincs senkid. De tudod miért? Azért mert így viselkedsz. Ez már beteges amit te csinálsz. De meg is érdemled, hogy egyedül vagy.-osztottam ki Chelseyt. Andy mellém lépet és összekulcsolta a kezünket a srácok pedig mellénk álltak.

-Én szeretem Andyt ahogy a srácokat is. És semmi pénzért nem akarom őket elveszíteni. Ha meg is akarsz fenyegetni akkor hajrá tedd meg. De a szeretetem irántuk nagyobb mint az, hogy elhaggyam azokat akiket imádok.-mondtam sírva.

-Mi is szeretünk csajos.-mondta Ashley majd megöleltek engem mind az öten. 

-Igazad van Susan! Elég volt a félelemből! Elég volt a mindennapi rettegésből! Elég volt Chelseyből! Tönkre tette a kapcsolatomat! Elvette a szerelmemet!-kiabálta a többi diák.

-Nos Chelsey szóval te ilyen vagy.-jött egy férfi hang mellőlünk.

-Apu?!-lepődött meg Chelsey.

-Mi nem ilyenre tanítottunk.-mondta egy nő.

-Anyu én sajnálom.-kezdett el sírni.

-Késő kislányom. Szégyeld magad.-förmedt rá az apja.

-Menjünk az irodámba.-mondta az igazgató.

-Irány kisasszony.-mondta az édesanyja majd megállt előttünk és ránk nézett.

-Sajnálom, hogy így viselkedett. Mi nem tudtuk, hogy ilyen az iskolába. Kérlek ne haragudjatok.-kért tőlünk bocsánatott az édesanyja.

-Nincs baj. Ne haragudjon, hogy így kioszttotam a lányát. De nem bírtam magamba tartani.-kértem én is bocsánatott. 

-Nem kell bocsánatott kérned. Most legalább megtudtuk, hogy milyen is valójában a lányunk. Köszönöm.-ejtett egy mosolyt majd elment.

-Éljen Susan!-kiabálták a diákok.

-Ügyes vagy kicsim.-csókolt meg mosolyogva. A mai eset után senki sem félt iskolába jönni, Chelseyt átiratták egy másik iskolába ahol minden tanár szigorúbb de megérdemli.